„Nem tudtam a szememnek parancsolni.
Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban,
hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm.
Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember,
aki végre kutat talál, s bár tudja,
hogy a kút vize mérgezett,
mégis nagy kortyokkal iszik belőle.”