2011. október 20., csütörtök

http://www.facebook.com/pages/AncsyWorld-/309292382418465?sk=wall


Mostantól itt érhettek majd el ;) (LL)

2011. október 17., hétfő


Csendre int az élet minket
Egy álom lassan elgurult
Mégis nem hiszem, hogy végleg
Nem látlak már Téged

"Kívül semmit sem látsz, rejt a maszk és a máz...félek úgy ahogy más, titkom van talán száz...te is úgy élsz...úgy mint én, úgy mint más... "

Ne arra törekedj, hogy többnek lássanak, mint ami vagy. Hanem több legyél, mint aminek tartanak.

Arra a dologra van szükségem, amikor az ember agya kikapcsol, a szíve meg be...

Lehet, hogy van nap amikor tagadom, de Te is tudod...mindenedet akarom!

Nekem olyan férfi kell, aki nem csak a családi állapotomat, hanem az egész életemet megváltoztatja.

Akkora a feszültség bennem, hogyha most belenyúlnék a konnektorba, kicsapnék minden biztosítékot.

rejtvény vagyok, amit megfejteni nehéz,
de mondhatnám én úgyis lehetetlen ez az egész..

"Másfajta életre vágyom. Szeretnék bátrabb,
vagy szebb, vagy csak boldogabb lenni.
De kár álmodozni, hisz úgyse változik meg semmi..."

Az a fajta egyéniség volt, aki folyton arról beszél, hogy mit csinált, mit látott vagy mit érzett vagy mit hallott. Arról sose beszélt, hogy bárki más mit mondott, mit tett. Az efféléknek olyan az élet, mint valami egyirányú utca... csak a saját útjukat érzékelik benne. A többi ember számukra csak olyan... mint a tapéta a falon.

"a nagy barátságok fele csak meddő,mikor nagy a gáz a százból veled marad kettő..."

Betartom a szavam, csak leragadtam körökben,
Kik elpártoltak, úgy veszem, hogy lemaradtak mögöttem.
Csalódást okoztam, az életemben áskáltak,
Nem tudták elfogadni, hogy én ez vagyok, mert mást láttak.

oké tisztázzuk a történteket. te egy méreg vagy! elárasztottad a vénáimat. őrületbe kergettél. és most, hogy elmentél, végre nem fuldoklom a fájdalomtól, amit okoztál nekem.. mindig magamat hibáztattam, de most már tudom, hogy ez nem én vagyok, hanem te! nem én, hanem te..!

2011. október 13., csütörtök


..pont olyanná válsz, mint akiken nevettünk régen..

"Igazából, félek. Igenis rohadtul félek. Olyan vagyok, aki ha közel kerül valakihez, azt eltaszítja. Mert félek szeretni..."

játssz az agyad,tegyed csak magad és hogy oda vagy értem,azt továbbra is tagadd!

A távolság íze


"- Hogy köszönsz el valakitől, aki nélkül el sem tudnád
képzelni az életed?
- Nem köszöntem el. Nem mondtam semmit. Csak elsétáltam."

"Az utcában azt mondták róla, hogy ennek a nőnek nincs szíve, és ami igaz, senkije se volt, aki utánanézett volna a szívének."

..kajak, amíg csöndbe voltál, esküszöm, hogy bírtalak.

Ma fordított nap van, ma szeretlek még egyszer.
Ma az sem baj, ha átvérzik szívemen a kötszer.

,,Hadd legyek ma este az, aki akarok
Neved suttogom, s feléd hajolok
Jó barátnak hiszel, de ez nekem nem elég
Hadd legyek ma éjjel szerelmes beléd!"

Most kéne egy cigi, egy pia, egy kés, de egyik sem megoldás csak menekülés..

A zene szubjektív. Nem vagy köteles szeretni mindent, amit hallasz, de ha szeretsz valamit és megmozgat, nyertél. Tehát ne engedd senkinek, hogy megmondja, mi a menő vagy a gáz, vagy mit hallgass. (...) A zene a tiéd.

”Ellenség, jó barát, végeztem veletek. Senkit nem gyűlölök, senkit nem szeretek...”

Érezlek abban a csókban, ami nem csattant el.

Néha azt szeretném,
ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva.
Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az
embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk,
ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk,
ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj.

2011. október 10., hétfő


"Én akkor sem leszek olyan, mint az az ember,aki a tükörből bámul engem!"

Akik nem látnak beléd, nekik annyi is elég, hogy mások azt mondják micsoda egy szemét.

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét?
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét? ...
S amikor kérded: "Hogy s mint?" meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te az ágyadban fekszel,
s közben tennivalók százai cikáznak fejedben?
Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
Hagytad kihűlni a barátságot, szerelmet,
mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szervusz"?!

Akárhova nézett, szürke falakat látott, pedig ő elképzelt régen egy színes világot.

Még, hogy oltár elé vezessenek? Engem? Akinek az élete egy okkult szappanopera és egy akciófilm keveréke? Mintha a Kriptamesék találkoznának a Rambo sokadik folytatásával a boncasztalon.

Ha majd találkozol a boldogsággal, kérd meg, hogy engem is keressen fel, s azt is mondd, hogy nélküled ne jöjjön el!

; )


Üvöltöm teli torokból, hogy értsék ott fenn az égben, az életem frankó, köszönöm szépen!

'Néha úgy csináltam, mintha egy érzéketlen lány lennék..'

2011. október 9., vasárnap


..talpra állok tesó, mert elég a sok szopásból
magabiztos vagyok engem nincs aki befolyásol.. (8)

- Honnan tudod, hogy ha valaki szomorú pedig mindig mosolyog?
- Csak egyszer nézz rá akkor mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon rengeteg emberrel körbe véve. Ha mosolyog akkor valóban boldog de ha csak szomorúan bámul maga elé tudni fogod a szemébe nézve, hogy milyen magányos is valójában.

Stonelle


És most,mikor már minden megtörtént,te pedig könnyen lépsz tovább,nyertél.Mehetsz és elmondhatod mindenkinek!Mond el,amit már én is tudok,kürtöld világgá,írd fel az égboltra,hogy amink volt,az elveszett.Mondd el mindenkinek,hogy boldog voltam,és hogy összetört a szívem.A sebeim még mindig véreznek..Mond el,hogy amit szeretnék az már LEHETETLEN!

Állítsunk egymásra székeket,
és fessük át szürkére a kék eget!

I don't love you
Like I did
Yesterday..

Holnap este a vonatban ülök és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám...

"nem az a fajta lány vagyok aki engedi összetörni a szívét"

2011. október 3., hétfő


"Vele jó, vele megy a hajó,
ő egy igazi srác, olyan belevaló..
Akivel hajnalig, akivel reggel újra,
akivel bármikor lépnék ismeretlen útra."

"Tudnod kell, hogy a szerelem soha nem hal meg, de egy pillanat alatt képes megölni."

"Eljátsszuk az életet, csak vígjáték a létünk, hibáztunk, mikor egymás életébe léptünk..."

Állandóan töröm a fejem.MIN? Azon hogy mit tettem? hogy mit nem
tettem?Hogy megváltoztam?Vagy te változtál?Nem érdekel a válasz...Most
már mindegy... Vége.

Minden éjjel átélem újra a tegnapot, minden percét, hogy nem lehet rosszabb a mánál, a vártnál... mondd, te mit látsz bennem? A világban? a szememben a tükörkép cseppet sem hibátlan, és elmúlt a korszak rég, hogy hiszünk a csodákban.

Szerettem én valaha őt? Vagy csak imádom a fájdalmat, a rendkívüli fájdalmat, és azt, hogy olyasvalakire vágyom, aki elérhetetlen?

Sokszor gondoltam arra milyen jó lenne elfelejteni azt a bizonyos személyt. De nincs esély rá mert biztosan van valami ok arra, hogy megismertem és megszerettem. Talán ez a kulcs az életemhez..

Maga után hagyott egy aprócska kis levelet : "bocsánat drágám, de már szerettelek eleget."

..Tüzet raktam a szívemben, keresztbe raktam a fákat. Gyufát gyújtottam és néztem, ahogy elég benne a bánat..