2010. július 26., hétfő

"Lehetek csinos, vonzó, s szép,
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép,
Lehetek humoros, bájos, kedves,
Lehetek okos, művelt, rendes,
Lehetek tudásod boldogságod bölcsője,
Lehetek gondolatod, szavad őrzője,
Lehetek egy fénylő csillag feletted,
Lehetek egy barát ott melletted,
Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut,
Lehetek az, ki nélkülem is ugyanoda jut,
Lehetek a mindened, a végzeted, az életed,
De semmi nem leszek ha ezt észre nem veszed!"
„Felejtsd el..., lépj túl rajta .... élj a jövőnek...”
mondják oly sokan,
akik nem érzik amit én érzek,
nem tudják, amit én tudok,
nem vesztették el, amit én elvesztettem.
"Hamupipőke?
Belevaló kis nő volt, lopott egy jó ruhát, tökből hintót csinált, és elcsábította a herceget. : )
Miért baj az, hogy nem akart egész életében lencsét válogatni?"

2010. július 23., péntek

2010. július 9., péntek

"Ha vannak álmaid, csak higyj abban,
Hogy képes vagy őket megvalósítani.
Nem számít mit mondanak mások,
Csak higyj, és a szíved meg fogja mutatni az utat!"

Keith

"Az élet szar!
De jöttél te, és minden fura lett...
...És te olyan csodálatos vagy.
Míg én...csak még egy kis időt akartam.
Szóval te vagy a legrosszabb ami valaha is történt velem!"
Néha eltűnődöm:
Vajon érdemes élni?
Aztán rád nézek,
Te rám mosolyogsz,
És már tudom, hogy a válasz:
IGEN!
"Hogy őt szerették alig hitte,
Őt önmagáért, semmi másért,
A szívébe zárt mély világért."
"Tudod miért szomorú a Hold?
Mert volt egy szerelme.
Úgy hívták: Kuekuatsu, vele élt a szellemek világában.
Minden éjjel együtt járták az eget.
De egy másik égi szellem irigy volt;
cselt vetett hogy megszerezze magának a Holdat.
Szólt Kuekuatsunak, hogy vigyen a Holdnak vadrózsát,
amit akkor talál, ha lejön közénk a Földre.
De azt nem tudta, hogy ha lejön a szellemek világából,
akkor többé már nem térhet vissza..
Éjjelente, ha felnéz az égre, a Holdat látja,
s fájdalmasan üvölti a nevét. De már sosem érintheti meg többé.. "

2010. július 7., szerda

Azt mondod szerelmes vagyok? Tévedsz!
Szerelmes csak az lehet,
aki ismeri vágyának tárgyát.
Én nem ismerem.
Vagy talán az az ismertség,
hogy tudom szeme, haja színét? Látom Őt.
Van úgy, hogy pár órára magával ránt a valóság,
aztán megint egy álomba szédülök. Vele.
Mint minden reggel.
Valamikor úgy érzem, itt abbahagyom, vége.
Nem játszom tovább.
De aztán mégis, a Remény újjáéled,
és én repülök megint.
A fellegekben járok, ha láthatom... Szeretem!?
Ez még túl fiatal érzés ehhez.

2010. július 6., kedd

Eclipse- a film

"Sosem éreztem magam normálisnak.
Nem is vagyok az.
És nem is szeretnék az lenni.
Szembe kellett néznem a halállal,
Veszteséggel, és fájdalommal a világodban.
De sosem éreztem magam erősebbnek,
Valódibbnak vagy jobban önmagamnak.
Mert ez az én világom is.
Ide tartozom."