'Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük'

"A tündérmesék:
-jók, mert fejlesztik a képzelőerőt.
-rosszak, mert elfeledteti, hogy az élet nem mese..."

Pierce Vincent Eckhart

"Cserkész koromban,amikor új cserkészek léptek be a csapatunkba,
eljátszottunk egy játékot.
Alakzatba rendeztünk székeket,és az új cserkészeknek bekötött szemmel
kellett az akadályok között végigmenniük.
A cserkészparancsnok adott néhány percet arra,
hogy a játék megkezdése előtt az új fiúk felmérjék az alakzatot.
Csakhogy, amint az áldozatok szemét bekötöttük,
a székeket csendesen elmozdítottuk a helyükről.
Szerintem az élet ehhez hasonló játék.
Nagy részét magunk felállította akadályok leküzdésével töltjük,
pedig azok csupán a képzeletünkben élnek.
Addig ne kerülj ki egyetlen széket se,
amíg bele nem ütközöl! És ha ez megtörtént,legalább lesz hova leülnöd."

- Miért követsz engem?
- Szeretlek.
- De csak mert még nem találkoztál a barátnőmmel. Ő sokkal csinosabb, mint én és egyenesen mögötted van.
- *körbe fordul.* Nincs is itt senki!
- Ha igazán szeretnél, nem fordultál volna meg.

Bárcsak öt életem volna!.. Akkor öt különböző városban születhetnék, ötször annyi időt tölthetnék gyerekként, öt emberöltőnyi ételt ehetnék, ötféle karrierem lehetne - és ötször szeretnék bele ugyanabba a férfiba..!

Kapcsolatok.. vannak régiek, már-már megszokottak, vannak amelyek sok kérdést vetnek fel, vannak amelyek váratlan fordulatot vesznek, vannak amelyek messze visznek onnan, ahonnan indultunk, és vannak, amelyek visszahoznak. De mind közül a legizgalmasabb, amit saját magunkkal tartunk fenn. És ha találunk valakit, akit szeretünk, és ő viszont szeret, nos.. az egyszerűen csodálatos..!

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..!