"Cserkész koromban,amikor új cserkészek léptek be a csapatunkba,
eljátszottunk egy játékot.
Alakzatba rendeztünk székeket,és az új cserkészeknek bekötött szemmel
kellett az akadályok között végigmenniük.
A cserkészparancsnok adott néhány percet arra,
hogy a játék megkezdése előtt az új fiúk felmérjék az alakzatot.
Csakhogy, amint az áldozatok szemét bekötöttük,
a székeket csendesen elmozdítottuk a helyükről.
Szerintem az élet ehhez hasonló játék.
Nagy részét magunk felállította akadályok leküzdésével töltjük,
pedig azok csupán a képzeletünkben élnek.
Addig ne kerülj ki egyetlen széket se,
amíg bele nem ütközöl! És ha ez megtörtént,legalább lesz hova leülnöd."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése