"...úgy érzem, egy csoda szemtanúja vagyok, mert lassan a hold felé fordítja az arcát. Nézem, ahogy teljesen átadja magát a látványnak, és szinte érzem, ahogy szabadjára engedi az emlékeit. Mindennél jobban vágyom rá, hogy tudassam vele, hogy itt vagyok, de nem mozdulok, hanem én is a holdat bámulom. És egy röpke pillanatra olyan érzésem támad, mintha megint együtt volnánk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése