"Malacka Micimackó mögött lépkedett.
-No mi az, Malacka?
-Semmi.
Malacka megfogta Micimackó mancsát.
-Csak nem akarlak elveszíteni…."

Félreteszem az érzéseimet,és mosolygok fájdalmam minden másodpercében.
Igen, jól vagyok, ne aggódj miattam, Csak akkor fáj, amikor lélegzem ..

“Talán legszívesebb elmondanám. Elmondanám,hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni. Őszinte lennék,nyílt kártyákkal játszanék és nem félnék attól,mit mondasz. De igazából félek. Iszonyatosan félek,hogy megint elrontom.”

Olyan üresnek éreztem magam, hogy már attól féltem, egyszer csak elvisz
a szél. Hogy olyan leszek, mint egy elszabadult héliumos léggömb, ami
olyan messzire emelkedik föl, hogy hiába rikító a színe, mégis belevész
a levegőébe. (…) Akkor ébredtem rá, miből lesznek azok a kóbor
ballonok az égen: a ballon a szerelem, ami kicsúszott a kezünkből.

Voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok, ha mész, és mégis csak egy grimasz meg egy makacs “mégsem megyek” lett belőle? Hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: “szeretlek”. Hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolságtartásba burkolóztál? Hogy valakinek azt mondtad nélküled is boldog leszek, menj csak, hátra ne nézz, és a kemény szikla porrá hullt, mikor Ő elhagyott. És csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád? És kezdtél már úgy mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, s a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halovány képet festettél érzéseidről, nehogy nevetségessé válj? Mondta már a belső hangod, hogy nem jött még el az ideje, és később azt, hogy elmúlt? Nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál? Rákiáltott-e már etikai értékrended, ne tovább, nem szabad így szeretni, és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult? Ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni. És volt-e bűntudatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szűkmarokkal mért üveggyöngy jutott?
De lassan közeledik a hajnal.. Lehet, hogy gyönyörű lesz, de úgy sem látnék belőle semmit a könnyeimtől.. Ő még biztos alszik.. Neki van kiről álmodnia.. ♥

"Mikor azt mondod: 'nem tudom, hogy mit érzek irántad' hazudsz. Ezt jól tudom én is, és jól tudod te is. Mondd inkább azt, hogy nem érzel semmit, mert olyan nincs, hogy valaki ne tudja eldönteni az érzéseit. A képlet egyszerű. Vagy érzel valamit vagy nem érzel semmit."

"2 lehetőség, 2 zsákutca.
Vagy kigyógyulok a szerelemből, és veszítek 1 barátot.
Vagy maradok és szenvedek."