Holnap este a vonatban ülök és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám...
"nem az a fajta lány vagyok aki engedi összetörni a szívét"
2011. október 3., hétfő
"Vele jó, vele megy a hajó, ő egy igazi srác, olyan belevaló.. Akivel hajnalig, akivel reggel újra, akivel bármikor lépnék ismeretlen útra."
"Tudnod kell, hogy a szerelem soha nem hal meg, de egy pillanat alatt képes megölni."
"Eljátsszuk az életet, csak vígjáték a létünk, hibáztunk, mikor egymás életébe léptünk..."
Állandóan töröm a fejem.MIN? Azon hogy mit tettem? hogy mit nem tettem?Hogy megváltoztam?Vagy te változtál?Nem érdekel a válasz...Most már mindegy... Vége.
