2011. augusztus 14., vasárnap


Az egyetlen dolog ami a mélybe lökne engem, az az, hogy egy nap, valaki fontos azt mondja: te is csak olyan vagy mint a többi...

A pokol vagyok, ami megperzsel.
Ha hozzám érsz, többé nem kelsz fel...

Ne akarj ember lenni, barbiefiúnak születtél, vered magad, hogy a nagyok közt csicska lehettél.

Részeg kis angyalok ülnek a vállamon, és azt hallgatják, amit neked nem merek elmondani.

Tudod, szívesen kikaparnám a szemeidet, de megérdemled hogy tükörbe kelljen nézned minden egyes nap.

Én jó vagyok, ha van miért,
én hű vagyok, ha van kiért.
Én szeretek, ha kellemes,
én szenvedek, ha érdemes.
De jónak lenni semmiért,
és hűnek lenni senkiért.
Én erre várni nem tudok,
hát csoda hogy ha rossz vagyok..

Hogy vagy?
-Egyedül.
Miért vagy?
-Véletlenül.
Hova mész?
-Csak előre.
Kivel mész?
-Nélküle.
Miért sírsz?
-Mert fáj...legbelül.
Maradsz még?
-Mennem kell.Egyedül.