Ördög is voltam és gyönyörű angyal, ahogy jól esett éppen, földre rogytam, szálltam az égen. Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam, hol nagyon szegény.. Bátor, bár néha féltem, de senki ne mondja rám: nem az álmaimnak éltem.

Meg kellett próbálnom. És megpróbáltam. (...)
De istenemre mondom, nem akarok senki mást, csak téged.
Nem is akarok mást akarni, csak téged.

- Mennyire kedvelsz?
- Mint egy tavaszi macit?
- Tavaszi macit? (...) Az meg mi, a tavaszi maci?
- Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó gombszemű, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: "Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?" Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem?
- Isteni!
- Hát ennyire kedvellek.

-Remény, mit remélsz?
- Semmit, soha többé.
-Miért?
- Valami megváltoztatott.
-Élet, mi vagy?
- Csak gyötrelem vagyok.
-Mit mondasz, szív?
- Szeretek, mindörökké.

Ezel

- Na, ezt add össze. Gyűlölsz valakit, miközben rengeteg közös emléketek van, hazudsz neki, miközben szereted, míg végül az utolsó csepp szereteted is eltűnik.
- Ahhoz, hogy minden szeretetet kiölj magadból, az emlékeidről is le kell mondanod.
- És ha nem tudok?
- Hogyha nem tudsz, akkor istenigazából senkit nem szerettél. Egyetlen megoldás van, felejteni kell, bármilyen nehéz is.

- Ó, a kamaszbánat - bólintott apu merengve.
- Igen, az milyen kedves tud lenni! - értett egyet anyu.
Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik "mókásnak" tartják, hogy éppen meghasad a szívem.

J. R. Ward

Arra gondolt, hogy a szerelem olyan érzés, amelyért érdemes volt feláldoznia magát. Még akkor is, ha az a szerelem nem az övé volt.