Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba..

” A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. Meg van írva - mondta. Ha a történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz. “

Láttam,hallottam,éreztem és felfogtam...Ott álltunk s kettőnk közül csak te álltál nyugodtan...Annyit éreztem, hogy a szívem a torkomban dobban....Ekkor már tudtam, csak a játékod voltam..

Belefáradtam.Belefáradtam hogy eljátsszam, jól vagyok. Hogy mosolyt erőltessek az arcomra, és ha kérdezik:
-Minden rendben?
Azt feleljem:
-Persze, jól vagyok..csak belement valami a szemembe..
Belefáradtam, és nem játszom meg a hazugságot többé. Nincs szükségem az ő hazugságaikra sem. Ha valaki megkérdezi hogy jól vagyok-e, mostantól azt felelem majd:
-Nem! Egyáltalán nem! Én nem tudok így élni...
-Nem?
-Nem. Nem tudok nélküle élni.
-Ilyen egyszerű?
Igen-felelem majd, és rájövök hogy újra hazudtam...

Én nem utállak, csak hmm... nézzük inkább így: Ha te lángokban állnál és nálam lenne egy pohár víz... a vizet inkább meginnám! :)

Halk zene szól, szakad az eső, rájöttem szeretlek, de már túl késő. Hullanak a könnyeim, mint az esőcseppek, ülök az út szélén, de észre sem vesznek. Sok idő eltelik, mire megáll valaki mellettem, kiszáll az autóból az akit szerettem. Rámnéz, és a szemében egy könnycsepp ragyog, magához szorít, megcsókol, s érzem újra boldog vagyok...

"Tudom, hogy minden porcikámmal, minden sejtemmel,
minden csepp véremmel szeretem, forr bennem a szerelem,
de nem tudom kimondani. Ha olvas a gondolataimban,
nem kell kimondanom. Tudnia kell."