"Aztán egyszer csak itt állsz előttem,
pedig nem is vagy az én esetem.
Mégis csak egy dolog jár fejemben, hogy Te leszel a végzetem."

„Mondd azt, hogy igaz volt minden…minden szó, amit elhittem…”


"Azt hittem kiszerethetek belőled.
De olyan vagy,mint a drog.Függővé tettél."

“-Nem gondolsz arra néha, hogy
könnyebb lenne az életed, ha nem szeretnél?
-Lehet. De az nem is lenne igazi élet.”

"De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?"

"Már értem, könnyebb úgy tenned, mintha nem látnál,
mintha nem figyelnél és nem hallanál."


"-Gondoltál már arra, hogy lehet csak álmodjuk az életet…?
-Kizárt, hogy ennyi fájdalmat álmodna az ember..!"

"Ilyen a világ, szinte az egyetlen lényeg,
Hogyha összeér az Övé meg a Te térded,
Akkor már érted, akkor majd érzed,
egy pillanat alatt összerak és szétszed..."

"Újra és újra beléd esek.Újra és újra próbálom nem tenni.
Újra és újra azon kapom magam hogy Téged kereslek a suliban.
Tudom hogy nem lenne szabad ezt tennem.
Nem lenne szabad szeretnem Téged.Nem!
Nem is szeretlek...nem, nem szeretlek...nem szeretlek...
nem szerethetlek...nem...Mi történik Velem?!
Miért érzem azt hogy elveszett vagyok nélküled?!"